Gombásodás – népbetegség

Magyarországon a lakosság egyre nagyobb része szenved valamilyen gombás eredetű bőr-, illetve körömbetegségben. Mi lehet az oka ennek: mi magunk vagyunk a ludasok, vagy esetleg a forgalomban lévő gyógyszerek hatásfokával is baj van? Az alábbi interjút évekkel ezelőtt készítettem Dr. Simon Gyulával, az Országos Bőr- és Nemikórtani Intézet mikológiai osztályának vezetőjével, de sajnos ma is aktuális. (Az orvosi mikológia a gombás betegségek tudománya.)A cikk végén néhány egyszerű tipp olvasható, amelyekkel gyakran megelőzhető a baj.

gombaKülönbséget kell tenni a gombás betegségek között. A körömgombásodás esetében sajnos egyetlen gyógymóddal sem lehet 100 százalékos gyógyulást elérni – hívta fel a figyelmemet a megdöbbentő jelenségre Dr.Simon, aki szerint a hosszú távú gyógyulási arányok is maximum 75-80 százalék körül mozognak, pedig ilyenkor már szájon át szedhető készítménnyel is lehetőség van a gyógyításra. A lokálisan alkalmazott készítmények nagy része nem képes megfelelően behatolni a köröm vastag szaruanyagába.

Sokan úgy gondolják, hogy akinek a körme gombás, annak a kezelést nem szabad abbahagynia, mert a körömben maradt gombaspórák újra szaporodhatnak. Az orvos szerint ez részben a kezelés módjától is függ. Vannak olyan gyógyszerek, amelyek a szaruban akkumulálódnak, illetve a gombáknak nemcsak a szaporodását gátolják, hanem el is pusztítják azokat. Mivel a kezelést számos más tényező is befolyásolja, nem minden beteg kaphatja ugyanazt a gyógyszert. A bőrfelszín és a hajas fejbőr elváltozásait természetesen ma már tökéletesen gyógyítani lehet, hosszabb-rövidebb idő alatt.

A vizsgálatok szerint az átlagpopuláció 20-30 százaléka érintett valamilyen gombás fertőzés által. Az időskori fertőzöttek aránya – főként köröm- és lábgombásodásban – ennél sokkal magasabb, elérheti akár a 60 százalékot is. Az igazán nagy népességen végzett vizsgálatok alapján az is megállapítható, hogy a gyermekeknek csak 0,2-2 százaléka fertőződik meg. Sajnos azonban ez a szám is növekedő tendenciát mutat.

A betegek számának növekedése az életmódváltozásokkal, a civilizációs ártalmakkal, a divattal függ össze, ilyenek például a higiénés változások, az uszodába járás, a műanyag lábbelik, az állattartás, valamint a táplálkozási szokások, más betegségek miatt alkalmazott gyógykezelések stb. Az erélyes tisztálkodószerekkel, habfürdőkkel eltávolítjuk a bőrt védő lipidréteget, a savköpenyt, gyakorlatilag azt a biológiai egyensúlyt biztosító réteget, amely a fertőzések elleni védelemben nagyon fontos szerepet játszik. Minden vegyszeres beavatkozás ártalmas lehet: ez vonatkozik a kozmetikumokra, a tisztálkodó- és tisztítószerekre egyaránt. Szinte lehetetlen megtartani a lábnak a fiziológiás állapotát akkor, amikor nejlonharisnyát, műszálas zoknit viselünk, gumitalpú, műanyag cipőben járunk. Ilyenkor a megelőzésre kellene nagyobb gondot fordítani. A nyári melegben pedig a szandál lenne az ideális viselet, mert abban megfelelően szellőzhet a láb. A baj csak az, hogy ma már szinte nem is árulnak csak természetes anyagok felhasználásával készült cipőt (szandált).

Az idősebbek lényegesen nagyobb számban esnek áldozatul a gombás fertőzéseknek, mert ebben a korban a keratinizációs zavarok egyre gyakoribbak. A köröm és a körömágy vérellátása rosszabb, jönnek a különböző komplikációk, például a cukorbetegség, amelynek szintén gyakori szövődménye a gombásodás. Az anatómiailag nem megfelelő cipőviselet és a ma divatos műköröm szintén gyarapítja a betegek számát. Végül pedig természetszerűleg hosszabb az az időtartam, ami alatt érintkezhetett egy idősebb ember a fertőzés forrásaival.

Minden gombás betegség fertőzés. Sokszor azonban a gombák másodlagosan támadják meg a már károsodott szaruréteget, például trauma, bizonyos betegségek után. Abban, hogy a gombák nem gyorsan terjednek egyik körömről a másikra, vagy nem mindenki kapja el a fertőzést azonos fertőző forrás mellett, az anatómiai okokon kívül a szervezet védekező rendszerének állapota is lényeges szerepet játszik. Fontos azonban megemlíteni, hogy a gombás köröm- és bőrfertőzés más betegségekkel könnyen összetéveszthető, ezért az önkezelés helyett mindig forduljunk orvoshoz.

Ami a gyógynövényeket illeti: az egyik legaktívabb gombaölő szer a fahéj illóolaja. Csakhogy a benne lévő fahéj-aldehid olyan mértékben allergizál, hogy használata nem lehetséges. Sok olyan anyag van, amely elvben jó lenne, ám a gyakorlatban más tulajdonsága miatt használhatatlan. A fokhagyma fungicid (gombaölő) hatása nem bizonyított, de az valóban igaz, hogy ugyanúgy, mint sok más illóolaj, gátolja a gombák szaporodását. Egyébként pontosan ezek a szerek azok, amelyekkel a laikusok (és a laikusokat manipuláló kereskedők) elvtelenül visszaélnek, amivel nagyon sokat tudnak ártani. A körömvirág-kivonat szintén ilyen anyag. Sokan úgy vélik, hogy azért, mert a nevében benne van a köröm, akkor ez biztosan hatásos. Ennek a növénynek gombaölő hatása nincs, allergiát viszont kiválthat.

A hajfestékek is erős allergének, mégis a nők nagy része festi a haját. Miért ne használhatnák a természet kincseit azok, akiknek a bőre nem érzékeny? Egyébként is úgy hírlik, hogy a belsőleg alkalmazott gombaölő szereknek egy sor igen komoly mellékhatása lehet: károsodhat a máj, a vese.

A szakorvos szerint az allergizáló anyagok használata fokozza a későbbi allergiára való hajlamot, tehát az ilyen készítmények indokolatlan használata kifejezetten káros. Olyan gyógyszer pedig, amelynek semmilyen mellékhatása nincs, nem létezik. Azt kell mérlegelni, hogy a mellékhatások milyen gyakorisággal és milyen súllyal jelentkeznek. A gombaellenes szereknek valamikor a hatvanas-hetvenes években valóban lehettek komoly mellékhatásai. A modern készítmények májkárosító hatása ma már sokkal ritkábban fordul elő, mert olyan mechanizmussal hatnak, amely a májenzimeket nem vagy alig befolyásolja. A köztudatban meglévő régi félelem mára indokolatlanná vált – állította az interjúban Dr. Simon. Felhívta ugyanakkor a figyelmemet arra, hogy akiknek hepatitisük volt, vagy egyéb májkárosodásban szenvedtek, illetve szenvednek, többé-kevésbé rendszeresen fogyasztanak alkoholt, vagy olyan gyógyszereket szednek, amelyek a gombaellenes készítményekkel interakcióba léphetnek, azok nem vagy csak széles körű kivizsgálás és rendszeres laboratóriumi kontroll mellett szedhetik ezeket a receptköteles gyógyszereket. Az öngyógyítás ellen szól az is, hogy nem minden körömelváltozás gombás eredetű.

Miért van az, hogy a gombától csak keveseknek sikerül végleg megszabadulniuk? Az orvos szerint kizárt, hogy azok a szerek, amelyeket gyógyszerként törzskönyveztek, hatástalanok lennének. A legnagyobb baj, hogy a laikus bármilyen körömelváltozásról azt gondolja, körömgombásodásról van szó, pedig az egyetlen megbízható módszer mindenképpen a mikroszkópos vizsgálat és a tenyésztés, amely egyúttal azt is indikálja, hogy milyen készítmény lesz a legmegfelelőbb ellenszer.

A rendelkezésre álló gyógyszerek nem egyenértékűek, van, amelyiknek szűkebb a hatásspektruma, de az adott gombát elpusztítja. A másik esetleg szélesebb spektrumú, de csak a szaporodását gátolja. Nemcsak hatásfokban, de hatásmechanizmusban is különbözőek a készítmények. A gombás bőr és a köröm betegségei kezelésének a háziorvosnál kell kezdődnie. Ő az, aki a gombavizsgálatra a szakorvoshoz, illetve a laboratóriumba beutalja a beteget, majd az eredmény és a beteg ismeretében felírja a legmegfelelőbb szert.

A gombaölő hatáson kívül számos szempontot kell figyelembe venni. Ilyenek az egyéb betegségek és az azokra adott gyógyszerek, a beteg életkora, a kezeléshez való hozzáállása. Van, aki a folyamatosan alkalmazott kezelést részesíti előnyben, van, aki olyan kezelést igényel, amit megszakításokkal lehet alkalmazni, vagy éppen hetente egyszer kell gyógyszert bevennie. Sajnos a hatásos kezelések egyike sem olcsó, sokak számára a gyógyszerek megfizethetetlenek. Az igazság az, hogy bár a gombásodás népbetegség, a kezelés támogatási rendszere sok kívánnivalót hagy maga után. Azoknak a készítményeknek alacsonyabb az ára, amelyek csak lokális kezelésre alkalmasak, illetve azok, amelyek nem igazán korszerűek. A valóban modern, hatásos szerek pedig csak akkor írhatók fel magasabb támogatással, ha valamilyen specifikus betegcsoportról, például a csontvelő-átültetésre várókról van szó.

A körömgombásodás eredményes kezelése legalább tíz-húszezer forinttal terheli meg a háztartás költségvetését. A kezelésre pedig szükség van, hiszen itt nemcsak esztétikai problémáról van szó. Egy lábujj közötti gombás fertőzésből akár orbánc is kialakulhat. A helyi kezelés jelentőségét azonban nem szabad lebecsülni: a kis kiterjedésű, kevésbé súlyos fertőzések gyógyítására és a szájon át szedhető gyógyszerekkel történő kezelés kiegészítésére is gyakran alkalmazzák.

A test egyéb területein, például a törzsön, felkaron előforduló világosabb, illetve sötétebb foltos gombás fertőzéseknek a lábgombásodáshoz semmi közük sincs az orvos szerint. Ezeket az elváltozásokat pityriasis versicolornak nevezik, ami azt jelenti: változó színű. Egy, a hajas fejbőrön élő gomba okoz. Onnan kerül le a mellkasra, a vállakra és indítja el a fertőzést. Ez egy viszonylag ártalmatlan és csak kozmetikai elváltozást jelentő probléma. A hajas fejbőr korpásodását mindenképpen érdemes megszüntetni, mert ez oka és fenntartója lehet a szeborreás kórképeknek is. Itt is célszerű egy előzetes szakvizsgálat. A kezelésben a korpaellenes samponoknak szerepük van, de nem biztos, hogy meg is gyógyítják a betegek szeborreás dermatitiszét, ugyanis az egy több tényező által kiváltott folyamat.

Csak az egészséges, ápolt láb képes ellenállni a gombának. Gondos lábápolással megelőzhető a gombásodás, illetve az újrafertőződés.

– Kényelmes, a láb szellőzését is biztosító lábbelik viselése.

– Naponta alapos lábmosás, a lábujjközök szárazra törlése.

– A lábizzadás kivédése: bőrcipő, pamutzoknik, hintőporok, ecsetelők, krémek alkalmazása, lábfürdők.

– Saját törülköző, papucs használata.

– A lábak megfelelő vérellátásáról gondoskodni: lábtorna, masszázs, váltott hideg-meleg lábfürdő.

– A helyes járás, megfelelő lábtartás elsajátítása.

– A lábbelik rendszeres fertőtlenítése (formalinos vattát tegyünk a cipőkbe, és éjszakára tegyük nejlonzacskóba). Mivel a formalinra sok ember bőre érzékeny, a fertőtlenítés pontos módjáról kérjünk a gyógyszertárban felvilágosítást.

– Saját pedikűr- és manikűrkészlet. A pedikűröstől is elvárható, hogy steril pengével, kiégetett szerszámokkal, kifőzött ruhaneműkkel dolgozzon.

    Figyelmeztető jelek: A talp bőre száraz és hámló, vagy apró, savós viszkető hólyagocskák jelennek meg rajta. Az úgynevezett mokaszinvonalban enyhe gyulladt foltocskák láthatóak. A lábujjak közötti hámlások, berepedezések szintén a fertőzésre utalnak. A lábkörmök sárgásan, homályosan elszíneződnek. A köröm fénytelenné válik, megvastagodik, törmelékes lesz, vagy elválik a körömágytól.

(A Népszabadságban megjelent írás átdolgozott változata.)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s